1991-ben nagy port kavart Ötzi felfedezése. Az 5200 éves férfi jégbe mumifikálódott testére az Alpokban, az Ötz völgyben találtak rá Ausztria és Olaszország határvidékén. A test meglehetősen épen maradt, csakúgy, mint ruházata, felszerelése és fegyverei is. Az alapos vizsgálatok során számos dologra fény derült a rézkori európaiak mindennapi életéről. Az egyik figyelemre méltó felfedezés Ötzi hátán, valamint végtagjain aszimmetrikusan fellelhető, kékes-fekete tetoválások voltak, melyek elhelyezkedése valamiféle összetett rendezettséget sugalltak. Noha a tetoválások általában díszítő funkcióval rendelkeznek, ezek a tetoválások csupán egyszerű vonalak és keresztek voltak, számosat közülük ruha takart el. Szibériai és Dél-Amerikai múmiákon már korábban is leírtak hasonló jellegű, nem díszítő funkciójú tetoválásokat és Ötzi esetében már fontolóra került azok esetleges terápiás hasznossága is.
Ebből a megfontolásból a Grazi Egyetem egy kutatócsoportja 1999-ben ismét megvizsgálta Ötzi tetoválásait, s azt a kérdést vetették fel, hogy vajon van-e kapcsolata azoknak az akupunktúrás pontokkal. Eredményeiket a Lancet folyóiratban közölték, majd 2000-ben a Discover Magazinban is megjelent egy cikkük. Ezekben részletesen írnak észleléseikről, melyek alapján bizonyítható, hogy az i.e. 4. évezredben az európaiak már ismerték az akupunktúrát, vagy egy ahhoz nagyon hasonló gyógyítási rendszert.
Az akupunktúrás pontok megleléséhez meg kell határozni az illető hüvelykének szélességét (kínaiul ‘cun’) és bizonyos vonatkoztatási pontokat (pl. ízületek kitapintható részei, inak, szemzug, lapockák közötti távolság, stb.). Ötzinél először meghatározták tehát hogy mekkora a ‘cun’, majd ennek segítségével kimérték, hogy a tetoválások milyen távolságra helyezkednek el a vonatkoztatási pontoktól. Ezt követően az akupunktúrás pontok helyeit is meghatározták. A tetoválások és az akupunktúrás pontok összevetéséhez három nagy akupunktúrás társaság szakértőit kérték fel.
Eredményeik alapján az általuk vizsgált 14 tetoválásból 9 pontosan (illetve 6mm-en belüli különbséggel) akupunktúrás pontokon helyezkednek el. További 2 tetoválás akupunktúrás meridiánon helyezkedik el. Helyi pontként 1 tetoválás megfeleltethető. A maradék 2 tetoválás pedig a legközelebbi akupunktúrás ponthoz 6-13mm távolságra volt.
Röntgen, CT és MRI vizsgálatok alapján a tiroli jégembert csípő, térd, boka és deréktáji ízületi gyulladások gyötörhették. A 19 tetoválásából 9 a Húgyhólyag csatornán helyezkedett el, melyet háti fájdalmak esetén gyakran használatosak. Sőt, a két kereszt alakú tetoválásból az egyik a H60-nál helyezkedik el, mely a „fájdalom mesterpontja”-ként ismert. A M8 és L6 az ínak és így a mozgásszervek Vérrel való táplálását segíti. Az Epehólyag csatornának szintén van köze az ízületekhez, azonban a tetoválással megjelölt eme pontok a később felfedezett betegségeivel lehettek összefüggésben.
A kutatókat idézve: „Meglehetősen zavarba ejtő az a tény, hogy nem találomra kiválasztott, hanem egymással összefüggő rendszert alkotó pontokat jelöltek meg tetoválással.”
A későbbi években a múmia további vizsgálata során kiderült, hogy a gyomorban H. pylori, az epehólyagban epekövek, a belekben pedig jelentős mennyiségű ostorféreg pete volt jelen, melyek együttesen visszatérő hasi fájdalmakat okozhattak. A Vese-, Epehólyag-, Máj-, valamint a kézi Yang meridiánokon elhelyezkedő további tetoválások közül számos olyan akupunktúrás pontokon helyezkedik el, melyek hasi fájdalmak (és különösen Epehólyag bántalmak) esetén alkalmazhatók.
A tetoválások szénporos-gyógynövényes anyaga gyógyító hatással bírhatott, illetve jelezhette, hogy a panaszok jelentkezése esetén hol kell kezelést alkalmazni.
Kétségtelen, hogy nem mindegyik tetoválás helyezkedik el közvetlenül akupunktúrás ponton (a legnagyobb eltérés csupán 13mm volt!). Egyrészt a bő 5000 év alatt a bőr és az alatt lévő szövetek elcsúszhattak/csavarodhattak egymáson. Másrészt az akupunktúrás pontok mérete néhány mm-től akár 10-15mm is terjedhet. Harmadrészt pedig az akupunktúrás pont helyzete el is térhet valamelyest a statikusan (‘cun’ és referencia pontok alapján) meghatározottól. Ez utóbbi miatt az akupunktúrás pont precíz helye mindig függ a páciens aktuális állapotától és akár két kezelés között is változhat!
Az Ötz-völgyben talált jégember lelete további specifikus bizonyítékkal szolgál arról, hogy noha az akupunktúrát Kína mentetette át a jelenkorba, azonban egy sokkal ősibb gyógyító rendszerről van szó, melyet hajdanán nem csak Keleten ismertek, hanem Eurázsia egész területén (és valószínűleg még máshol is) műveltek.
Forrás:
L Dorfer, M Moser, F Bahr, K Spindler, E Egarter-Vigl, S Giullén, G Dohr, T Kenner: A medical report from the stone age? Lancet. 1999
Albert Zinka, Marco Samadellia, Paul Gostnerb, Dario Piombino-Mascalic: Possible evidence for care and treatment in the Tyrolean Iceman. International Journal of Paleopathology. 2018
Frank Bahr, Leopold Dorfer, Sandi Suwanda: New studies on the iceman “Ötzi” with the missing link as a proof for the developement of acupuncture in europe. 2015
Marco Samadellia, Marcello Melisc, Matteo Miccolic, Eduard Egarter Vigld, Albert R. Zinka: Complete mapping of the tattoos of the 5300-year-old Tyrolean Iceman. Journal of Cultural Heritage. 2015
Ice Age acupunkcure? Acupuncture today. 2000