“A mulandó szót a gyakorlat alkímiai hőjében Valósággá kell hevíteni” – Szepes Mária
Fontos, hogy az elmélet és a gyakorlat kéz a kézben járjon. Különösen fontos ez az orvoslás területén. Az elmélet szemszögéből (dedukció): az elmélet a Természet törvényeit mutathatja be közvetlenül, melyet a gyakorlat alátámaszt. A gyakorlat szemszögéből (indukció): a tapasztalati tényekből, mint egy kirakós darabjai, juthatunk el a teljes képhez, s így a Természeti törvényekhez. Ha a két fél egymást erősíti (YIN), úgy egyre pontosabb elméletre és egyre hatékonyabb gyakorlatra teszünk szert. Ha a két fél egymástól eltérőt mutat (YANG), úgy ott valamit mindenképpen újra kell értékelni.
A magyar népi orvoslás inkább gyakorlat orientált, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne a hátterében elméleti tudás. Az egyes tájegységek hagyományai, mint egy kirakós darabjai állnak össze egésszé, illetve mutatnak rá egy olyan hagyományra, ami egy ősi, elveszett orvosi rendszert sejtet a háttérben. Dr. Oláh Andor „Újhold, új király” c. munkájában rámutat, hogy a mai népi orvoslásunk réteges szerkezetű. Legfiatalabb rétege kb. a XVI-XVII. századi európia orvoslásnak megfelelő szomatikus dogmákat tartalmazza (pl. kihűlés, megerőltetés, miazma ). Egy régebbi rétege a hippocratesi humoralis orvoslás elemeit tartalmazza (pl. vértisztítás, izzasztókúrák, piszkos folyadékok („sárvíz”) eltávolítása, stb.). A legbelső, legősibb réteg pedig leginkább a sámánisztikus hagyományokban érhető tetten (pl. betegséget okozó démoni erők („szépasszony megfújta”, „boszorkányszél”), szél, mint a kozmikus rendet fenntartó erő, garabonciások, ráolvasás stb).
Az akupunktúra (és persze értem ezalatt a Kínai Orvoslás egészét) terjedelmes tudással rendelkezik, ugyanakkor a páciens már sokszor a kezelés után (sőt, sokszor közben is…) érez pozitív/negatív változást a tüneteiben („valami megmozdult”), ami azonnali visszajelzés számomra az elméletem helyességét illetően. Így az akupunktúra az elmélet és a gyakorlat helyes arányát mutatja, köszönhetően az évezredes hagyományok többé-kevésbé folytonosságának. Ugyanakkor már a SuWen és LingShu könyveket szerkesztő (ezek a művek „akupunktúrás bibliának” számítanak) Sárga Császár is arról ír i.e. III-II. században (vagy akár még sokkal korábban…), hogy a kor orvosai kezdik elfelejteni az igaz orvoslást, s kénytelen emiatt írásba foglalni azt, nehogy elvesszen az utókor számára. Noha számos kommentár született ezen művekhez, szimbolikus nyelvezete miatt mai napig alig értjük, mit is akart mondani nekünk Huang-Di, a legendák homályába vesző Sárga Császár. Ennek ellenére, amit mégiscsak ki tudunk belőle olvasni, kellőképpen hatásosnak bizonyult. Felmerülhet a kérdés, hogy mire lenne képes egy orvos, ha az egész művet értené és alkalmazni is tudná. Emiatt mondhatjuk, hogy az akupunktúra Út (Tao, Dao, Do), mégpedig igen hosszú Út.
Összefoglalva: a Magyar Népi Orvoslás leginkább ahhoz a hajdanvolt tündöklő palotához hasonlítható, melynek köveit valamelyik sötét korban széthordták a szélrózsa minden irányába, kincseit pedig a föld rejtette magába. Minél mélyebbre ás az ember, annál több kincset lel, de ezek inkább praktikumok, melyek helyes használatához – az elveszett orvosi rendszer hiányában – kellő ráérzés igényeltetik. Az akupunktúra pedig egy tökéletesen megalkotott palotához hasonlítható, ahol az orrunk előtt lévő és csodákat rejtő 100 szobából csupán öthöz van kulcsunk, a többi 95 elveszettet meg kell keresni.
| Magyar Népi orvoslás | Hagyományos Kínai Orvoslás |
| Induktív | Deduktív |
| Elveszett elmélet, meglévő „gyakorlati morzsák” (praktikák, tanácsok) | Meglévő elmélet, elveszett alkalmazási kulcsok |
Lássuk, hogy a hajdani pompás palota néhány fellelt téglája hogyan illeszthető be a kínai titkos pagodába!
(folytatás köv.)