Az 1900-as évek környékén az akadémikus orvoslás jócskán
felszálló ágban volt. A ma alternatívnak/komplementernek aposztrofált
gyógymódokat háttérbe szorítva, előtérbe került a tudomány materialista típusának
orvoslása. A gyógyszeripar olyan termékeket kezdett el piacra dobni, melyek egy
része a mai napig meghatározó, pl. ezen korszak terméke az Aszpirin (és
mellesleg a kezdetben orvosságként próbálgatott heroin is). Az altatás és fertőtlenítési
eljárásoknak köszönhetően lehetőséget kapott a sebészet új műtéti eljárások
kidolgozására, s kinőhette magát a katonaorvoslás megrázó világából. Virágzott
a polgári élet és a városi életmód kezdett élesen elhatárolódni a vidéktől. A
fogyasztói társadalom a korábbi szárnypróbálgatásait követően elkezdett teret
hódítani magának. A gazdasági növekedési modell és a látszólagos jólét déli
bábjára már akkor is voltak, akik felhívták a figyelmet.
Eme békebeli időkben Dr. Bucsányi Gyula „Természetes élet-
és gyógymód” c. könyvében éles kritikát fogalmaz meg világi társadalmával
szemben. Egy olyan képet tár elénk, ahol a városlakó a mindennapi mókuskerék
után kocsmákban, füstös kávéházakban, vagy szalonokban mulatja leginkább az
idejét, „szájukban cigaretta… előttük valami mérges kotyvalék…”, „sápadt,
szürke arcukon ott látszik ezer bajnak, nyavalyának a visszfénye…”, „a 30 éves
ember rendszerint már röstelli a testedzést…”, „fáj nekik a hideg víz és a
levegő…”, „se munkaerejük, se életkedvük…”. Talán úgy gondolhatjuk, hogy
meghaladtuk már ezt a kort. Ám leginkább csak lecseréltük kifejezéseinket, s
manapság a fesztivál, e-cigi, energiaital, finomított étel, gyorsétterem, romkocsma,
menedzser életmód, stb. kifejezéseket használjuk. A baj nem akkor van, ha
olykor jólesően megeszünk egy hamburgert, a baj akkor kezdődik, amikor rossz
szokásokat felvéve életmóddá válik személyiségünk erőforrásainak módszeres
kizsákmányolása.
Igazán mellbevágó és elgondolkodtató, hogy 120 évvel ezelőtt ugyanolyan konkrét problémákkal küzdött a „modern” emberiség, mint manapság. Vajon kell-e még 120 év, hogy felfedezzük a gyógyírt civilizációs ártalmainkra? Vajon mi lehet a titkos megoldás az elhízáshoz kapcsolható cukorbetegségre, vagy a nikotin függőségre, esetleg az alkoholizmusra? Vajon jövőre is stresszes lesz a munkám? Vajon nem született ezekre a kérdésekre válasz már egy évszázaddal (vagy esetleg évezredekkel) korábban is? Egy biztos, akár összecsapnak a fejünk felett az élet hullámai, akár lágyan ringat a csónak, akár egy helyben veszteglünk a szélcsendben, a hajó kormányosai mi vagyunk! Miénk a döntés, hogy mit kezdünk az életünkkel és mit kezdünk a lehetőségeinkkel!
Következzen alább néhány kiragadott 120 éves jó tanács Dr.
Bucsányi Gyula tollából (helyenként nem szó szerint idézve)!
„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak egészségesen élni!”
„A túltápláltság az emésztés legyengüléséhez és a salak lerakódásához vezet!”
Emésztési problémás betegből rengeteg van (pl. reflux, hasi fájdalmak, székrekedés, krónikus hasmenés, rossz szájszag, bélgyulladás, stb.), s legtöbbjüknek elegendő lenne (legalábbis kezdetben) csupán helyesen, mértékkel is megválogatni az étrendjüket. Az elhízás okozta salak lerakódásba bőven belefér a köszvény, az érelmeszesedés, az ízületi meszesedések. Másrészről a fentebbi állapot a kínai orvoslásban a Lép Qi hiánynak felel meg, mely további salak, azaz nedvesség/nyálka képződéshez vezethet, s boríthatja az egész egészséget.
„A húsevést minimalizáljuk! Csak akkor együnk napi egynél több alkalommal húst, ha fizikai munkát végzünk” – a tojás, sajt (ha szagtalan), folyami/tengeri halak fogyasztásával nincs gondja, valamint a tej rendszeres fogyasztását is javasolja (melegítve!), ám azt ő is kihangsúlyozza, hogy tejnek csakis az nevezhető, amelyet a szabadon tartott tehéntől fejnek le, s nincs alávetve különösebb tartósító eljárásoknak.
„A tejet apró kortyokban enni kell, nem pedig inni!”– ugyanígy a levest is!
„A méz erősíti a satnya szervezetet, benne ezernyi virág gyógyereje lakozik.”
„A gyümölcsöt étkezések előtt, vagy étkezések között fogyasszunk, semmiképpen sem a végén.” – mivel ez utóbbi esetben inkább rohadni fog az emésztőrendszerben, semmint rendesen emésztődni.
„A legjobb, ha idényében esszük a gyümölcsöt!”
„Az édes gyümölcsök a természet cukrászsüteményei!”
„Lehetőleg testhőmérsékletű ételt együnk! A legjobb a szabad ég alatt, de legalábbis nyitott ablaknál étkezni!”
„Hosszasan rágjunk, minden ízt kiélvezve!”
„Nem abból élünk, amit megeszünk, hanem amit meg is emésztünk!”
„Még az egészséges embernek is áldásos, ha olykor egy napot koplal és csak folyadékot fogyaszt!”
„A természetjárás kúra, erősítő, testszépítő és élethosszabbító!”
„Betegszobában célszerű 3 óránként szellőztetni!”
„A legideálisabb torna az, amelyik a friss levegőn folyik le!”
„Tartózkodjunk minél kevesebbet zárt helyen!”
„Kezeinket minél többször kell naponta mosni, étkezés előtt feltétlenül!”
„Naponta kétszer mosakodjunk! Reggel egy lavór hűvös vízben mossuk meg arcunkat, nyakunkat, kezünket és hajlatainkat, majd dörzsöljük szárazra magunkat. Este pedig mosakodjunk le tetőtől talpig alaposan.”
„A napsugár az egészséges embernek áldás, a betegnek pedig kiváló gyógyszer” – az északi féltekén az emberek D-vitamin szintje ugyan elégséges ahhoz, hogy ne legyünk angol-kórosak, de az egészséges működéseinkhez többnyire kórosan alacsony!
„Alváshoz: hideg fej, forró láb! Aludjunk könnyű ingben, friss levegőn!”
„Az egészséges élethez szükséges: nemes életcél, meleg családi légkör, igaz barátságok, mély vallásosság, valamint helyes táplálkozás és mozgás.”
