Mire tanít a betegség? I. rész

Avagy mit tegyünk, ha tehetetlenül sodródunk és a mélység felé zuhanunk – ráadásul még hőpajzsunk sincs?

Sok filozófia és vallás foglalkozik az emberi szabad akarattal. Ahelyett, hogy mi is firtatnánk azt a kérdést, hogy vajon létezik-e egyáltalán, inkább azzal a gyakorlatias problémával foglalkozzunk, hogy mit is kezdjünk a szabad akaratunkkal! Hajlamosak vagyunk csak úgy egyszerűen sodródni az élet áramlataival és kicsit sem vesszük kezünkbe a gyeplőt. Hiába a sok intő jelzés (pl. bölcsek intelmei és időt álló tanításai, mítoszok tanulságai, a tudomány mélyreható szépsége és rendezettsége, az élő Természet harmóniája, melyek megmutatják, hogyan is kellene működnünk, s mi történik, ha nem így teszünk), a testi és lelki tespedés az egyik legelterjedtebb kórság az emberiség történelmében. A hindu hagyományokban a világ három állapota közül az alul működést, hiányt, passzivitást jelentő Tamasz a ma emberének (és itt a „hétköznapi”, mókuskerékben őrlő, majd vágyainak mindenben engedő emberről beszélünk) legáltalánosabb jellemzője. A Kínai Orvoslás szerint sem lőhetünk nagyon mellé, ha a beteg állapotának hátterében mindig feltételezünk Qi hiányt is, függetlenül attól, hogy látszólag akár túlműködések jelentek meg tünetként. Egy másik banális, de nagy igazság, hogy amit nem emelünk, az magától csak süllyedni/zuhanni fog.

A fentebb vázolt „félalvó” állapotok törvényszerűen vezetnek betegségekhez, mint tetteink és hozzáállásunk közvetlen folyományai, és ugyanakkor, mint „intelmek” és „lehetőségek”, melyek megpróbálnak felrázni a céltalanul tengődő életünkből, hogy igaz és emberhez méltó életet élhessünk, aki aktívan használja is a szabad akaratát!

A betegség világosan rámutat arra, hogy hol hibáztunk, mit kell kijavítanunk, melyik sarokból kell kisepernünk porpamacsként megbújó rossz szokásainkat. Emlékezzünk arra a felszabadító élményre, amikor akárcsak egy gyomorrontásból, vagy lázas betegségből meggyógyulunk: ha csak egy kicsit is, de megkönnyebbülve és megtisztulva érezzük magunkat. A kérdés csak az, hogy meddig tarthat ez az állapot? Ugyanott folytatjuk szokásainkat, ahol a betegség előtt abba hagytuk? Tudunk-e változtatni életmódunkon? Hogyan is álljunk neki?

Akár már kialakult a betegség, akár csak azt érezzünk, hogy valami nincs rendben az életünkkel, netalán azt hiányosnak, céltalannak érezzük, az egyik jól bevált megközelítési mód életünk rendbetételére és a gyógyulásra, ha megkeressük Belső Központunkat. Ez a Központ az, aki mindig is szerettünk volna lenni, aki lelkünk mélyén csak az alkalomra vár, hogy színre léphessen. Ott van bennünk, folyamatosan hallatja hangját, de a hétköznapi gondolatok, szeszélyes érzelmeink és vágyaink dübörgő hangja miatt nem halljuk bölcs suttogását, csupán néha ismerjük fel cincogását „lelkiismeret” címén. Milyen is a lelkiismeret? Mindig tudja, hogy mi a helyes! Mindig szeretet vezérli a működését! Mindig az egységre és az ellentétek feloldására irányítja figyelmünket –és emiatt sohasem bonyolítja túl a dolgokat! Tudja, mi a kötelessége! És tudja, hogy nincs olyan fáradozás, mely hiába való lenne!

Ilyen Központtal mindannyian rendelkezünk! A hagyományok szerint ez a bennünk élő Isteni Szikra, melyet, ha életünk tengelyébe emelünk, akkor bárhogyan is pörögjön az élet körülöttünk, nyugodt, mozdulatlan szemlélődéssel és magabiztossággal fogjuk tudni, mit, mikor, hogyan kell tennünk.

Így, ha a viharos tengeren Szirén szörnyek kerülnek a látótávolságba, úgy kötözzük magunkat a hajó égbe törő árbócához, tengelyéhez, ahogyan azt Odüsszeusz is tette, vagy, ha az űrhajós történetek jobban kedvünkre vannak, csináljuk azt, amit az alábbi modern mítoszban is véghez visznek – kapcsolódjunk a tengelyhez és nyerjük vissza az uralmat a tehetetlenül sodródó, mélység felé zuhanó űrszekér felett…

Még egy tanács: minden olyan tevékenység erősíti kapcsolatunkat a Központtal, ahol a központosítás, vagy a testi egyensúly megtalálása a cél, például:
– meditációs technikák (pl. figyelem gyakorlat a Belső Központra, vagy akár csak egy mécses lángjára)
– harcművészetek (különösen az aikido és az íjászat)
– egyensúlyt fejlesztő testgyakorlatok (pl. mérlegállás, kézen állás)
– társastánc
– Föld elem erősítése Gy36 és L3 szúrásával

Analógia játék a jelenethez:
– zuhanó és veszettül pörgő űrhajó → hétköznapi életünk, hajtva a mókuskereket, képtelenek vagyunk lazítani
– Cooper (férfi pilóta) → cselekvő, Yang énünk, aki nemcsak felismeri a közelgő katasztrófát, de bátorsága tettekre is tudja sarkallni, a Yang funkcióit jól megtestesíti, a legutolsót a humorával (mozgat, véd, megtart, felemel, melegít)
– Amelia (női pilóta) → ha van Yang részünk, kell mellette lennie Yin-nek is!
– segítő robotok → automatikus mechanizmusként működő ösztöneink (ide értve fizikai testünket is), melyeket azonban instruálnunk kell, mivel magára hagyva saját magát védi („felesleges üzemanyagot pazarolnunk az üldözésre…”)