Akupunktúra és a történelem

avagy: miért fontos az akupunktőröknek foglalkoznia a múlt eseményeivel?

Egy szokványos mai felfogás a történelemről, hogy le kell belőle érettségizni, valamint illik tudni, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata… A kor előrehaladtával előfordulhat, hogy az élettapasztalat és az egyént ért veszteségek rádöbbentik az illetőt, hogy az élet mintha „leckéket” adna neki, melyeket, ha nem jól felelt meg, újra és újra feladják a „Karma Urai” kissé más köntösbe bújtatva… Erről szól az alábbi kis versike is (Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról c. könyvéből, lábjegyzete: Portia Nelson, idézte Charles L. Whitfield, M. D., Healing the Child Within, Orlando, FL, HelthCommunications, 1989):

Önéletrajz öt fejezetben

1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5. Egy másik utcán sétálok.

A keserű, de hasznos tapasztalatokat az ember sokszor szívesen lecserélné, édes és hasznos tapasztalatokra. Ilyenkor derenghet fel bennünk, hogy a „régiek” tudása nem is volt akkora botorság, s, hogy nagyapáink szórakoztató mondására, nagyanyáink találó óvására jó volna emlékezni, hogy megelőzhessük a kellemetlen eseményeket, vagy legalábbis elvegye azok élét…

Az egyén szintjén tehát a hagyományok intelligens alkalmazása és továbbadása sok bosszúságtól óvhat meg minket és az utánunk jövőket.

Az emberiség szintjén ez a történelem, melynek legkevesebb haszna az, hogy tankönyvi lapokra kerül. Legtöbb hasznát pedig Cicero fogalmazta meg De Oratore című művében: „Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis…”, azaz „A történelem valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet éltetője, az élet tanítómestere, a régi korok hírnöke…”

A történelemre jellemző a ciklikusság, melyre az ókori civilizációk szinte egytől egyik nem győzték felhívni a figyelmet, s magunk is meggyőződhetünk róla, ha kicsit is foglalkozunk a múlt eseményeivel Például: milyen események szokták megelőzni a nagy háborúkat, mi szokott az indíték lenni, mekkora a pusztítás, s végül kik szoktak az egésszel jól járni… Az orvoslásban egy betegség létrejötte hasonló módon vizsgálandó, megnyilvánulása előtt már sokszor észlelhetőek a figyelmeztető jelek, tudni lehet, hogy „ebből baj lesz…”. A finom jelek észlelésében a Kínai Orvoslás (és a többi hagyományos orvoslás is) remekül eredményesen használható, az emberi szervezet szintjén a lázadás csírájában elfojtásával (’ni qi’), a társadalmi ellentétek megoldásával, a túlzott jóllét okozta tespedés és a következményesen kibontakozó feszültségek helyes mederbe terelésével, a forrásokról és utánpótlásról való előrelátó gondoskodással pedig megelőzi a pusztító eseményeket, polgárháborúkat, éhínségeket. Mindezt meg lehet csinálni néhány tűvel, moxával, helyes táplálkozással és életmóddal, esetleg orvossággal. Nem véletlen az sem, hogy az emberi szervezetet az Állammal hozták párhuzamba, pl. annak szervei az Állam miniszterei, s a legnemesebb szerv a Szív, mely maga a Császárral vonható párhuzamba.

A ciklikusságot szorosan összekapcsolták az asztrológiával is, s így a jövőre való rövid és igen hosszú távú következtetéseket is levonhatták a csillagok helyzeteiből, s azok számított mozgásaiból. Az akupunktúrában is érdemes figyelembe venni a napi, havi, évszaki, éves ciklusokat, valamint az egyén életútjának asztrológiai ciklusait, hiszen ezeket az apály-dagály áramlatokat meglovagolva eredményesebbek lehetünk. Pl. nem mindegy, hogy egy allergiát milyen időszakban kezelünk, mint ahogyan az sem, hogy télen, vagy nyáron, vagy esetleg egy influenza időszakban, időset, vagy fiatalt, menses előtt, alatt, vagy után, stb.

A történelem a múlt eseményeivel foglalkozik, de nem önmagáért, hanem hogy a jelenben segítségünkre lehessen egy eredményes és boldog jövő érdekében. Ezt megvalósítva tudunk csatornájává válni a hagyományoknak és az egyetemes bölcsességnek. Lényegében ezzel foglalkozik az akupunktúra is, ahol az energia csatornákban igyekszünk biztosítani a helyes áramlást. A bölcsesség, szeretet, élet, energia pedig rokon kifejezések, alapvető jellemzőik az áramlás és a kapcsolat.

A történelem tehát tanú, fény, éltető, tanítómester és hírnök. Érdemes foglalkozni vele, s add tovább…

Helyes-e a “Meridián” elnevezés?

A kínai orvoslás szerint a Qi a Meridiánoknak nevezett energiacsatornákban kering, melyek kínai elnevezése Jing-Luo. Egyes vélemények szerint a „Meridián” elnevezés teljesen félrevezető és helytelen, csupán a korabeli világutazó hajóorvosok kreálmánya, akik Keleten hajózva, és az energiacsatornák ábrázolásait látva, azok a térképészeti hosszúsági vonalakra (=meridián) emlékeztette őket. Noha a fentebb említett, szimbólumokban dúskáló archaikus elnevezés mond talán legtöbbet ezekről a csatornákról, azonban nem szabad kidobnunk a kukába a nyugati elnevezést sem.

Egyrészt a hagyományos tanítások szerint az ember a Világegyetem kicsinyített tükörképe, magunkban hordozzuk a Makrokozmoszt, így felépítésünk lényegi elemei a Földdel analóg. A kínai kultúrában az ember-óriás Pan Gu teremtésmítosza kapcsán sok párhuzam ismert (pl. 4 végtag – 4 égtáj; koponya – hegyek; csontok – földben rejlő ércek; vér – folyók; hús – termőföld; szőrzet – növények; hangja – mennydörgés; 12 nagy ízület – 12 hónap; 365 kis ízület – 365 nap). Ha tovább folytatjuk a sort, akkor az ember felső és alsó pólusa, azaz a fejbúb (vagy égnek kitárt karoknál a tenyerek) és a talpak megfeleltethetők az északi és déli pólussal. S valóban, a Főcsatornákként ismert Meridiánok lefutása a két pólust köti össze, csakúgy, mint a földrajzi hosszúsági vonalak.

Másrészt a meridián szó eredete is tartogat tanulságot. Ógörög eredetű kifejezés, mely egy olyan földrajzi vonalat jelent, amelynek pontjain pontosan ugyanakkor delel a Nap. Ezen vonalak kimérésével sok ismert és kevéssé ismert görög tudós és filozófus is foglalkozott, számos frappáns megoldást találva a nem is olyan egyszerű problémára. A Qi keringése a Főcsatornákban ehhez igen hasonló, a meridián-óra jól ismert a kínai orvoslásban, nagyjából 2 óránként „delel” a Qi az egymást követő csatornákban. Ráadásul ez a bioritmus szintén a Nap járásához igazodik, hiszen amikor délben a Nap az égen a legmagasabban áll, akkor van az ember Napja (azaz a Szív) is a maximumon. Sőt, a mai tudomány által ismert cirkadián ritmus is az aktuális napjáráshoz igazodik.

Összefoglalva: a Meridián elnevezés emlékeztet arra, hogy Emberként, mint mikrokozmosz, szerves részei és tükörképei vagyunk a makrokozmosznak. Másrészről pedig emlékeztet a Qi napi útjára és arra, hogy a bennünk keringő energiák ritmusa a Naprendszerünk központjához van igazítva!

Mi köze a meridiánoknak Platón barlanghasonlatához?

A meridiánok lefutása a klasszikus kínai leírások alapján jól ismert, a 12 fő csatornához 12 bőrterület, izomcsoport, valamint „alcsatorna” rendszerek is tartoznak. Ezek a klasszikusok azt állítják, hogy a főcsatornák (és persze az itt most nem említett 8 különleges csatorna) mentén szerveződik a szervezet struktúrája. Mégis, ha megnézzük izmaink, inaink, ütőereink, visszereink és idegeink elhelyezkedését, akkor észleljük, hogy ezek lefutása csak köszönőviszonyban van az energiacsatornáinkkal. Vajon miért nem tükröződik pontosan a meridiánok lefutása az anatómiai képletekkel? A megoldás arra a kérdésre is választ ad, hogy miért nem tudjuk boncteremben megmutatni a „titokzatos” energiacsatornákat.

Vegyük Platón híres barlanghasonlatát a következőkben összefoglalva röviden: leláncolva ülünk egy sötét barlangban, fejünket sem tudjuk mozdítani. Csupán az előttünk lévő barlangfalat bámulhatjuk, mögöttünk tűz lobog. Az „illúzió urai” különféle tárgyakat hordoznak a tűz előtt, így azok árnyait láthatjuk mozogni az előttünk lévő barlangfalon. Az egész hasonló egy vetítőteremhez. Hétköznapi életünket többnyire így töltjük: leláncolva. Amit a világból észlelünk – noha valóságosnak tűnnek – árnyékai csupán az igazságnak. Sőt, ha már igazságról van szó, akkor Platón arról is mesél, hogy ha valakinek sikerül megtörnie béklyóit, észrevesz egy, a barlangi tűznél minőségileg tisztább derengést is, mely a barlangból való kiútat mutatja. Kijutva a felszínre megpillanthatjuk a Napot, melynek fénye először elvakítja az attól elszokott szemet… És ha mindezt elmeséled a többieknek odalent (hogy az árnyakon kívül is van élet ám), minimum flúgosnak fognak nézni, hiszen még elképzelni is nehéz azt. De talán sikerül elültetni a bogarat mások fülében is…

A fontos etikai és életmódbeli mondanivalója mellett ez a mítosz megadja a választ a fentebbi kérdésre is! A meridiánok ugyan pontos rendezői a fizikai testnek, de a fizikai test csupán „árnyéka” a konkrét energetikai csatornáinknak, így a megfeleltetés nem lehet pontos! A barlang hasonlat alapján egy pöttyös labda árnyéka csupán egy fekete kör lesz, s így van ez valahogy a meridián rendszer (és az azokon elhelyezkedő akupunktúrás pontok) tükröződésénél is!

Ilyen „kvázi” megfeleltetés lehet pl.:

  • Szív csatorna – a. ulnaris, m. flector carpi ulnaris
  • Tüdő csatorna – a. radialis, m. flector carpi radialis
  • Szívburok csarona – n. medianus
  • Gyomor csatorna – a. tibialis anterior
  • Lép csatorna – v. saphena magna
  • Húgyhólyag csatorna – v. saphena parva, m. erector spinae
  • Vese csatorna – a. tibialis posterior
  • Kormányzó csatorna – mellkasi és hasi aorta
  • Befogadó csatorna – v. cava inferior és superior
Az alkar hajlító oldalán található Yin csatornák
Az alkar hajlító oldalán található artériás rendszer

További fontos tanulság, hogy a meridiánokban (a barlang hasonlatban a tárgyak) sem maguktól kering a Qi, az energetikai rendszernél is finomabb Lélekről (a barlang hasonlatban a Tűz) és az Isteni szikráról (a barlang hasonlatban a Nap) sem szabad megfeledkezni!