avagy: miért fontos az akupunktőröknek foglalkoznia a múlt eseményeivel?
Egy szokványos mai felfogás a történelemről, hogy le kell belőle érettségizni, valamint illik tudni, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata… A kor előrehaladtával előfordulhat, hogy az élettapasztalat és az egyént ért veszteségek rádöbbentik az illetőt, hogy az élet mintha „leckéket” adna neki, melyeket, ha nem jól felelt meg, újra és újra feladják a „Karma Urai” kissé más köntösbe bújtatva… Erről szól az alábbi kis versike is (Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról c. könyvéből, lábjegyzete: Portia Nelson, idézte Charles L. Whitfield, M. D., Healing the Child Within, Orlando, FL, HelthCommunications, 1989):
Önéletrajz öt fejezetben
1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.
4. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.
5. Egy másik utcán sétálok.
A keserű, de hasznos tapasztalatokat az ember sokszor szívesen lecserélné, édes és hasznos tapasztalatokra. Ilyenkor derenghet fel bennünk, hogy a „régiek” tudása nem is volt akkora botorság, s, hogy nagyapáink szórakoztató mondására, nagyanyáink találó óvására jó volna emlékezni, hogy megelőzhessük a kellemetlen eseményeket, vagy legalábbis elvegye azok élét…
Az egyén szintjén tehát a hagyományok intelligens alkalmazása és továbbadása sok bosszúságtól óvhat meg minket és az utánunk jövőket.
Az emberiség szintjén ez a történelem, melynek legkevesebb haszna az, hogy tankönyvi lapokra kerül. Legtöbb hasznát pedig Cicero fogalmazta meg De Oratore című művében: „Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis…”, azaz „A történelem valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet éltetője, az élet tanítómestere, a régi korok hírnöke…”
A történelemre jellemző a ciklikusság, melyre az ókori civilizációk szinte egytől egyik nem győzték felhívni a figyelmet, s magunk is meggyőződhetünk róla, ha kicsit is foglalkozunk a múlt eseményeivel Például: milyen események szokták megelőzni a nagy háborúkat, mi szokott az indíték lenni, mekkora a pusztítás, s végül kik szoktak az egésszel jól járni… Az orvoslásban egy betegség létrejötte hasonló módon vizsgálandó, megnyilvánulása előtt már sokszor észlelhetőek a figyelmeztető jelek, tudni lehet, hogy „ebből baj lesz…”. A finom jelek észlelésében a Kínai Orvoslás (és a többi hagyományos orvoslás is) remekül eredményesen használható, az emberi szervezet szintjén a lázadás csírájában elfojtásával (’ni qi’), a társadalmi ellentétek megoldásával, a túlzott jóllét okozta tespedés és a következményesen kibontakozó feszültségek helyes mederbe terelésével, a forrásokról és utánpótlásról való előrelátó gondoskodással pedig megelőzi a pusztító eseményeket, polgárháborúkat, éhínségeket. Mindezt meg lehet csinálni néhány tűvel, moxával, helyes táplálkozással és életmóddal, esetleg orvossággal. Nem véletlen az sem, hogy az emberi szervezetet az Állammal hozták párhuzamba, pl. annak szervei az Állam miniszterei, s a legnemesebb szerv a Szív, mely maga a Császárral vonható párhuzamba.
A ciklikusságot szorosan összekapcsolták az asztrológiával is, s így a jövőre való rövid és igen hosszú távú következtetéseket is levonhatták a csillagok helyzeteiből, s azok számított mozgásaiból. Az akupunktúrában is érdemes figyelembe venni a napi, havi, évszaki, éves ciklusokat, valamint az egyén életútjának asztrológiai ciklusait, hiszen ezeket az apály-dagály áramlatokat meglovagolva eredményesebbek lehetünk. Pl. nem mindegy, hogy egy allergiát milyen időszakban kezelünk, mint ahogyan az sem, hogy télen, vagy nyáron, vagy esetleg egy influenza időszakban, időset, vagy fiatalt, menses előtt, alatt, vagy után, stb.
A történelem a múlt eseményeivel foglalkozik, de nem önmagáért, hanem hogy a jelenben segítségünkre lehessen egy eredményes és boldog jövő érdekében. Ezt megvalósítva tudunk csatornájává válni a hagyományoknak és az egyetemes bölcsességnek. Lényegében ezzel foglalkozik az akupunktúra is, ahol az energia csatornákban igyekszünk biztosítani a helyes áramlást. A bölcsesség, szeretet, élet, energia pedig rokon kifejezések, alapvető jellemzőik az áramlás és a kapcsolat.
A történelem tehát tanú, fény, éltető, tanítómester és hírnök. Érdemes foglalkozni vele, s add tovább…