Gyógyszer a Természetből

Az akadémikus orvoslás által használt gyógyszerkincs jelentős részének alapja a körülöttünk lévő Természet. Ez nem meglepő, ha belegondolunk, hogy az emberi szervezet mennyire összetett és, hogy a Természet takarékosan működik, azaz az egyszer jól bevált struktúrákat (pl. molekulaszerkezetek és receptorok) több élőlényben is alkalmazni fogja. Jó példa erre az endorfin rendszerünk, mely olyan receptor családot és hormonokat foglal magába, melyekhez hasonló anyagokat „mellesleg” a mákfélék is tartalmaznak, így azok biológiailag aktív hatást fognak kifejteni szervezetünkben.

A gyógyszerkutatást nagyon sokszor vitték előre olyan „véletlen” felfedezések, melyek nélkül híján lennék számos nagy hatású, a mindennapokban is jól használható hatóanyagnak. Ezen történetek mindegyike beleférne a “jó kis esti anekdota” kategóriába, izgalmas és tanulságos sztorik. Elgondolkodtató, hogy vajon még hány hasonló “véletlen” felfedezés várat még magára, s vajon miféle orrunk előtt lévő csodára fog fény derülni, mikor és melyik tudós kap majd a rengeteg erőfeszítése után korszakalkotó sugallatot?

Amikor egy pirulát tart az ember a kezében, a nehezen megjegyezhető nevek és hatóanyagok mellett nem igazán jut idő belegondolni, honnan is jött, mi az eredete. Nem árt emlékeztetnünk magunkat, mert akkor talán legközelebb nem csak egy fehér tablettát fogunk látni a sok közül, hanem emlékezni fogunk a Természet szépségére és harmóniájára is!

Alább néhány növény képe látható, melyek nevét nem lehet elégszer imába foglalni… 😉

Mák (Papaver somniferum)

Morphium és a kábító fájdalomcsillapítók, valamint köhögéscsillapítók és hasfogók

Fehér Fűz (Salix alba)

Acetyl salicilát (legismertebb készítmény az Aszpirin) és az NSAID fájdalomcsillapítók tömkelege

Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea)

Digitalis típusú szívgyógyszerek szívelégtelenség kezelésére

Koka cserje (Erythloxyium coca)

Cocain és a helyi érzéstelenítők, ritmuszavarra ható gyógyszerek (pl. lidocain)

Máriatövis (Silybum marianum)

Silymarin, melynek májra gyakorolt jótékony hatású készítményei nemcsak drogériákban hozzáférhetők, de súlyos májelégtelenségekben (pl. gyilkos galóca mérgezés) az intenzív osztályokon vénás készítményekben is alkalmaznak

Kínafa (Cinchona officinalis)

Quininum és az antimaláriás szerek máig széles körben használt csoportja

Hóvirág (Galanthus nivalis)

Galanthamin, Alzheimer kórban használható gyógyszer

Kis télizöld (Vinca minor)

Vinpocetin, különböző típusú elbutulásban használható gyógyszer, „agyfényesítő” (a virág jól mutatja, hogyan fognak majd forogni a fejünkben is a “fogaskerekek” 🙂 )

Fogpiszkáló fű (Ammi visnaga)

Amiodaron, egyik leggyakrabban használt gyógyszer ritmus zavarokban

Citrus félék

Hesperidin, vénás elégtelenségben, aranyeres panaszoknál széles körben használt hatóanyag

Kányazsombor (Alliaria petiolata)

Etimológia:

  • Népi nevei: hagymalapu, hagymázfű, fokhagymaszagú fű, angol neve garlic mustard („fokhagymás mustár”)
  • Latin neve: Alliaria = hagymaszerű;
    petiolata = lábacskás, azaz a levelek szárral kapcsolódnak a növény központi szárához
  • Magyar neve: Kánya = sasnál valamivel kisebb ragadozó madár, röpképén jól megfigyelhető, hogy a fecskékhez hasonlóan farka villásan elágazó. Magyarországon a barna kánya és a vörös kánya őshonos. Veszélyeztetett faj.

    Zsombor = bölény. Az európai bölény hajdanán Közép-Európa szerte hatalmas csordákban legelészett, vándorló életmódjával fontos szerepet töltött be az ökoszisztémában. Mára azonban szintén veszélyeztetett fajjá vált.

A kányazsombor neveiből több tanulság is levonható. Fiatal leveleinek jellegzetes íze és illata fokhagymára, mustárra emlékeztet, ami nem kirívó, révén, hogy a keresztesvirágúak családját erősíti (akárcsak pl. a mustár, torma, káposzta, brokkoli, retek, karfiol, karalábé). A család egyik jellegzetessége a kén tartalmú vegyületek termelése, melyek közül a pl. a tiocianátok nagyobb mennyiségben gátolhatják is a pajzsmirigy jód-felvevő képességét (ezen hatás elérésére az egész konyhakert keresztesvirágú állományát le kéne legelnünk, tehát a veszély nem igen fenyeget…). A csípős ízvilág és a kén jelenléte Yang jellegről árulkodnak. 

A másik tanulság a magyar elnevezésben rejlik, mely az ember becsvágyáról ad számot, s jól mutatja, hogy milyen szélsőségekhez vezethet az, ha az ember a Természet fölé képzeli magát, s elfelejti, hogy mi inkább annak részei vagyunk. Amíg a kányát és az európai bölényt majdnem sikerült kipusztítani, addig az Európában őshonos kányazsombort az Amerikai kontinensre behurcolva („jó lesz az mustár pótléknak” – mondta az egyszeri telepes) jelenleg ott invazív fajként van számon tartva, melyet minden elképzelhető módon próbálnak irtani. Hasonlóan, mint nálunk az Amerikából behurcolt parlagfüvet. A kártevőit ugyanis nem vitték magukkal, s az amerikai lepkefajok hernyói, ehhez finnyásak, nemigen kedvelik a „fokhagymás mustár” ízt…

Vörös kánya
Európai bölény

Növénytani tulajdonságok:
Üde erdőkben, patakparti társulásokban, bolygatott, nitrogéndús talajokon terem előszeretettel. Kétnyári növény, mely áprilisban kezd virágozni, akkor, amikor a Tavasz kezdő lökése már megvolt, s a zöld levelek szinte „berobbannak” a Természetbe, friss, üde és dús vegetációt létrehozva. Ez az az időszak, amikor a Kos a Bikába vált át, s lévén ilyenkor virágzik, a növény is magán viseli az említett erők jegyeit (pl. levele vese v. szív alakú, de a levélszél háromszögletűen fogazott; főgyökere a talaj alatt közvetlenül enyhén S alakot vesz; termése kis dárdákhoz hasonló hosszú, ég felé álló becő, míg virága apró és patyolat fehér; gyökerei más növények és gombák fejlődését gátló anyagot bocsát ki, míg levelei számos európai lepkefajnak kedvence, köztük a káposztalepkéé is).

Kedvenc lelőhelyén, egy üde akácos erdőben (háttérben tyúkhúr tenger)

Népi használata:

  • Fertőtlenítő hatása miatt leveleit a bőr és szájnyálkahártya sebeire használták borogatásként és öblögetőként (a fokhagymával ellentétben nem okoz tartós szájszagot 🙂 ). Ekcéma jellegű nedvedző bőrterületekre is használatos.
  • Légúti tünetek esetén gyökere használható, tormához hasonló étkezési-, ill. gyógykrém készíthető belőle, mely külsőleg és belsőleg is alkalmazható. A csípős íz a kínai orvoslás szerint a Tüdőhöz kapcsolható, annak Qi-jét táplálja, valamint szétszóró hatása (gondoljunk csak arra, amikor egy kanál erős tormát beveszünk a szánkba…) segíti a Felszínt a kórokozó külső behatásokkal szemben.
  • Emésztés kapcsán kialakult pangások (pl. puffadás, „megült” az étel a gyomorban) esetén is jól hat. Ez szintén a szelíden szétszórás számlájára írható.
  • Jellegzetes aromája miatt féregűzőként is alkalmazták, főként magját és gyökerét.

Gyógyszerkép (Jan Scholten nyomán):

  • Képtelen kommunikálni nyelvértési problémák miatt (értetlenkedéstől a sensoros aphasiaig)
  • Vonzza a korrupció és a kárhoztatás témája, képtelen kikerülni hatásuk alól
  • Korrupt légkör, melyből nem tud kiszállni, cinkosai ezt nem engedik
  • Képtelen felbontani egy számára kedvezőtlen megegyezést, fél a következményes kigúnyolástól
  • Fizikai tünetei rosszabbodnak a levegőszennyezéstől, erős allergiák
  • Vérmérgezés
  • Hideg és emésztetlenség érzete a gyomorban
  • Kólikát okozó szélgörcsök
  • Köhögés, nehezen felköhöghető tapadós nyálkával
  • Kevés vizelet, ödémák
  • Alsó végtagi fekély

Érdekességek:

  • Az egész növényt megfőzve sárga színező anyagot nyerhetünk (ez mindenképpen a Föld elemre utal)
  • Egy kb. 6000 éves európai agyagtálka tartalmában is sikerült kimutatni jelenlétét, így a legrégebbi fűszernövényként van számon tartva.

Kínai orvoslás:
A fentebbiek alapján következtetéseim:

  • Íz: csípős
  • Tulajdonság: langyos
  • Meridián: Tüdő, Gyomor
  • Erősíti a Yangot; Szétszórja a Szelet a Felszínen; Szétszórja a Gyomor pangását; Megfékezi a Xie-t; Féreghajtó