Akupunktúra és a történelem

avagy: miért fontos az akupunktőröknek foglalkoznia a múlt eseményeivel?

Egy szokványos mai felfogás a történelemről, hogy le kell belőle érettségizni, valamint illik tudni, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata… A kor előrehaladtával előfordulhat, hogy az élettapasztalat és az egyént ért veszteségek rádöbbentik az illetőt, hogy az élet mintha „leckéket” adna neki, melyeket, ha nem jól felelt meg, újra és újra feladják a „Karma Urai” kissé más köntösbe bújtatva… Erről szól az alábbi kis versike is (Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról c. könyvéből, lábjegyzete: Portia Nelson, idézte Charles L. Whitfield, M. D., Healing the Child Within, Orlando, FL, HelthCommunications, 1989):

Önéletrajz öt fejezetben

1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5. Egy másik utcán sétálok.

A keserű, de hasznos tapasztalatokat az ember sokszor szívesen lecserélné, édes és hasznos tapasztalatokra. Ilyenkor derenghet fel bennünk, hogy a „régiek” tudása nem is volt akkora botorság, s, hogy nagyapáink szórakoztató mondására, nagyanyáink találó óvására jó volna emlékezni, hogy megelőzhessük a kellemetlen eseményeket, vagy legalábbis elvegye azok élét…

Az egyén szintjén tehát a hagyományok intelligens alkalmazása és továbbadása sok bosszúságtól óvhat meg minket és az utánunk jövőket.

Az emberiség szintjén ez a történelem, melynek legkevesebb haszna az, hogy tankönyvi lapokra kerül. Legtöbb hasznát pedig Cicero fogalmazta meg De Oratore című művében: „Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis…”, azaz „A történelem valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet éltetője, az élet tanítómestere, a régi korok hírnöke…”

A történelemre jellemző a ciklikusság, melyre az ókori civilizációk szinte egytől egyik nem győzték felhívni a figyelmet, s magunk is meggyőződhetünk róla, ha kicsit is foglalkozunk a múlt eseményeivel Például: milyen események szokták megelőzni a nagy háborúkat, mi szokott az indíték lenni, mekkora a pusztítás, s végül kik szoktak az egésszel jól járni… Az orvoslásban egy betegség létrejötte hasonló módon vizsgálandó, megnyilvánulása előtt már sokszor észlelhetőek a figyelmeztető jelek, tudni lehet, hogy „ebből baj lesz…”. A finom jelek észlelésében a Kínai Orvoslás (és a többi hagyományos orvoslás is) remekül eredményesen használható, az emberi szervezet szintjén a lázadás csírájában elfojtásával (’ni qi’), a társadalmi ellentétek megoldásával, a túlzott jóllét okozta tespedés és a következményesen kibontakozó feszültségek helyes mederbe terelésével, a forrásokról és utánpótlásról való előrelátó gondoskodással pedig megelőzi a pusztító eseményeket, polgárháborúkat, éhínségeket. Mindezt meg lehet csinálni néhány tűvel, moxával, helyes táplálkozással és életmóddal, esetleg orvossággal. Nem véletlen az sem, hogy az emberi szervezetet az Állammal hozták párhuzamba, pl. annak szervei az Állam miniszterei, s a legnemesebb szerv a Szív, mely maga a Császárral vonható párhuzamba.

A ciklikusságot szorosan összekapcsolták az asztrológiával is, s így a jövőre való rövid és igen hosszú távú következtetéseket is levonhatták a csillagok helyzeteiből, s azok számított mozgásaiból. Az akupunktúrában is érdemes figyelembe venni a napi, havi, évszaki, éves ciklusokat, valamint az egyén életútjának asztrológiai ciklusait, hiszen ezeket az apály-dagály áramlatokat meglovagolva eredményesebbek lehetünk. Pl. nem mindegy, hogy egy allergiát milyen időszakban kezelünk, mint ahogyan az sem, hogy télen, vagy nyáron, vagy esetleg egy influenza időszakban, időset, vagy fiatalt, menses előtt, alatt, vagy után, stb.

A történelem a múlt eseményeivel foglalkozik, de nem önmagáért, hanem hogy a jelenben segítségünkre lehessen egy eredményes és boldog jövő érdekében. Ezt megvalósítva tudunk csatornájává válni a hagyományoknak és az egyetemes bölcsességnek. Lényegében ezzel foglalkozik az akupunktúra is, ahol az energia csatornákban igyekszünk biztosítani a helyes áramlást. A bölcsesség, szeretet, élet, energia pedig rokon kifejezések, alapvető jellemzőik az áramlás és a kapcsolat.

A történelem tehát tanú, fény, éltető, tanítómester és hírnök. Érdemes foglalkozni vele, s add tovább…

Zöld és a Szív

Az, hogy a természetes, zöld környezet jót tesz az egészségnek közhely. Ám az utóbbi időben a tudomány ezt számokkal is alátámasztotta. A brit tudósok ezúttal hasznos vizsgálatokat végeztek 😉 , s egész Anglia lakosságát figyelembe véve megállapították, hogy a legzöldebb környezetben élők a betondzsungeles lakókhoz képest harmaddal kevesebb eséllyel kerülnek kórházba szív-érrendszeri problémák miatt, továbbá szív-érrendszeri halálozásuk is feleakkora.  A kutatások szerint jótékony hatást már néhány utcai fa (sőt, még egy zöld papírlap szemlélése) is mérhetően kifejt, természetesen egy erdei környezet hatása ezeket nagyságrendekkel meghaladja.

A magyarázó okokat kutatva szóba jön a szimpatikus-paraszimpatikus tónus egyensúlya (azaz kevesebb a stressz és több a nyugi), az egészségesebb mikrobiom (megvan a napi természetes „kosz” bevitel a kertből), a tisztább levegő, a csökkent zaj- és fény szennyezettség, a növekvő elégedettség és öröm, illetve a testmozgás mértéke.

A kiváló bővebb tudományos cikk-szemle itt olvasható:
https://elitmed.hu/ilam/klinikum/a-zold-kornyezet-es-a-kardiovaszkularis-betegsegek

A fentebbiek alapján sem meglepő, hogy a mellkas közepén található anahata csakra (avagy szívcsakra) színe a zöld. Ennek a tónusnak a szemlélése tehát jótékonyan hat a fizikai szívünkre, a pránikus szív is leginkább ezt a színt igényli és a Szívben lakó Lelkünket is segíti egyensúlyba hozni, hogy a görcsöktől kilazultan megélhessük a boldogságot.

Gondozzuk hát növényeinket szeretettel és tavasszal Te is ültess egy fát a világnak!

Helyes-e a “Meridián” elnevezés?

A kínai orvoslás szerint a Qi a Meridiánoknak nevezett energiacsatornákban kering, melyek kínai elnevezése Jing-Luo. Egyes vélemények szerint a „Meridián” elnevezés teljesen félrevezető és helytelen, csupán a korabeli világutazó hajóorvosok kreálmánya, akik Keleten hajózva, és az energiacsatornák ábrázolásait látva, azok a térképészeti hosszúsági vonalakra (=meridián) emlékeztette őket. Noha a fentebb említett, szimbólumokban dúskáló archaikus elnevezés mond talán legtöbbet ezekről a csatornákról, azonban nem szabad kidobnunk a kukába a nyugati elnevezést sem.

Egyrészt a hagyományos tanítások szerint az ember a Világegyetem kicsinyített tükörképe, magunkban hordozzuk a Makrokozmoszt, így felépítésünk lényegi elemei a Földdel analóg. A kínai kultúrában az ember-óriás Pan Gu teremtésmítosza kapcsán sok párhuzam ismert (pl. 4 végtag – 4 égtáj; koponya – hegyek; csontok – földben rejlő ércek; vér – folyók; hús – termőföld; szőrzet – növények; hangja – mennydörgés; 12 nagy ízület – 12 hónap; 365 kis ízület – 365 nap). Ha tovább folytatjuk a sort, akkor az ember felső és alsó pólusa, azaz a fejbúb (vagy égnek kitárt karoknál a tenyerek) és a talpak megfeleltethetők az északi és déli pólussal. S valóban, a Főcsatornákként ismert Meridiánok lefutása a két pólust köti össze, csakúgy, mint a földrajzi hosszúsági vonalak.

Másrészt a meridián szó eredete is tartogat tanulságot. Ógörög eredetű kifejezés, mely egy olyan földrajzi vonalat jelent, amelynek pontjain pontosan ugyanakkor delel a Nap. Ezen vonalak kimérésével sok ismert és kevéssé ismert görög tudós és filozófus is foglalkozott, számos frappáns megoldást találva a nem is olyan egyszerű problémára. A Qi keringése a Főcsatornákban ehhez igen hasonló, a meridián-óra jól ismert a kínai orvoslásban, nagyjából 2 óránként „delel” a Qi az egymást követő csatornákban. Ráadásul ez a bioritmus szintén a Nap járásához igazodik, hiszen amikor délben a Nap az égen a legmagasabban áll, akkor van az ember Napja (azaz a Szív) is a maximumon. Sőt, a mai tudomány által ismert cirkadián ritmus is az aktuális napjáráshoz igazodik.

Összefoglalva: a Meridián elnevezés emlékeztet arra, hogy Emberként, mint mikrokozmosz, szerves részei és tükörképei vagyunk a makrokozmosznak. Másrészről pedig emlékeztet a Qi napi útjára és arra, hogy a bennünk keringő energiák ritmusa a Naprendszerünk központjához van igazítva!

Járványos időszakok és a megfelelő hozzáállás

avagy az immunrendszerünk és a „spártai módszer”

Határaink védelme integritásunk elengedhetetlen összetevője. A határok elválasztanak és össze is kötnek környezetünkkel. Lehetnek élesek, vagy elmosódottak, de akkor is fontos meghatározói (=határral lát el) annak, hogy mi van „bent” és mi van „kint”. A legelső, amit észlelünk a másikon. Az első konkrét benyomásokat is akkor kapjuk egy országról, mikor annak mezsgyéjét átlépjük. Egy sejtnek, szervnek, élőlénynek, de egy szobának, háznak, városnak, megyének is vannak határai. Sőt, még a Naprendszernek is van egy jól meghatározható határa. És így tovább…

A határokon békés és intelligens kereskedelem zajlik, ahol ideális esetben a természet törvényei szerint „mindenki jól jár”, lesz gazdája a bejövő árunak és felhasználásra kerül a kiadott portéka is, legyen szó, akár terményekről, akár légcseréről, testváladékokról, stb. Minden hasznosul. Ez Yin.

Ám emellett határőrökre is szükség van, akik felelősek a rendért és a Törvényeket képviselik. A magyar mitológiában ismert a ház védelmét ellátó, küszöb alatt lakó kígyó, akinek időnként tejjel kedveskednek a ház lakói, s a hagyományok szerint sem szabad rálépni a küszöbre… Az ókori kínai épületek bejáratánál világos és sötét harcos szobra ügyelt a rendre, ők a kapuőrök. Ez Yang.

A Kínai orvoslás szerint határaink védelmét a Wei qi, avagy „védelmi Qi” látja el. Uralja a „Felszínt”, szabályozza a pórusokat (és így szorosan kapcsolódik az izzadtsághoz), melegíti a szervezetet, ill. annak hőháztartásában vesz részt. Igen mozgékony, nem a főútvonalakat követi, hanem fő „lakhelye” minden, ami felszín.

Noha a külvilággal fontos a békés együttműködés, előfordulhat olyan szituáció, amikor a határok határozott védelme szükséges az ártó erőkkel szemben. Ilyenkor nem lehet tétovázni, a határokon dúló csata mellett a háttérben az erők megfelelő összecsoportosítása zajlik, a hadrend, a védvonalak és az ellentámadás kialakítása jól ismert az immunológia tárgykörében is, és jól ismert a Kínai orvoslásban is (pl. Hideg behatolásának 6 fázisa). Az alábbi, sokakat megosztó filmből kiragadott részlet jól mutatja az elsődleges immunitás működését, illetve a Tai Yang fázisát, és érdekes megfeleltetésekhez is juthatunk, ha az immunológia/Védelmi Qi szempontjából tanulmányozzuk a történéseket…

(A művészet lényege, hogy közvetítsen. Ideális esetben valami Maradandónak lesz csatornája a művész, kevésbé ideális esetben személyes belső világának sara is hozzákeveredik az alkotáshoz. A modern művészetek közül a filmművészet igen alkalmas arra, hogy egyszerre több „csatornán” is megszólítson minket, s olykor a tudatos, vagy ösztönös szimbólumrendszer használata érdekes megfigyelésekhez vezethet, feltéve, hogy használjuk analógikus, szintetizáló gondolkodásmódunkat…)

Csupán néhány kiragadott megfigyelés:

  • borzongás, hidegrázás  —> földrengés? csatarendbe álló perzsa sereg
  • láz —> ádáz küzdelem az összecsapó erők között, a csata „heve”
  • a lét a tét —> „nem ejtünk foglyokat, nincs kegyelem”
  • környezet lehetséges ártó erőinek száma vs. védelmünk —> 300 vs. rengeteg
  • fertőzési, ún. behatolási kapu —> Thermopylai szoros
  • izzadtság —>  ellentámadás, az ellenség megtorpantása után az előretörő harcosok távol tartják a frontot a szorostól, megfutamítva az ellent
Valami ilyesmi történhet mikroszkopikus méretekben, amikor pl. megvágjuk az ujjunkat… 🙂