Category: Orvosi Filozófia

Akupunktúra és a történelem

Posted on by hardy.vajk

avagy: miért fontos az akupunktőröknek foglalkoznia a múlt eseményeivel?

Egy szokványos mai felfogás a történelemről, hogy le kell belőle érettségizni, valamint illik tudni, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata… A kor előrehaladtával előfordulhat, hogy az élettapasztalat és az egyént ért veszteségek rádöbbentik az illetőt, hogy az élet mintha „leckéket” adna neki, melyeket, ha nem jól felelt meg, újra és újra feladják a „Karma Urai” kissé más köntösbe bújtatva… Erről szól az alábbi kis versike is (Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról c. könyvéből, lábjegyzete: Portia Nelson, idézte Charles L. Whitfield, M. D., Healing the Child Within, Orlando, FL, HelthCommunications, 1989):

Önéletrajz öt fejezetben

1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5. Egy másik utcán sétálok.

A keserű, de hasznos tapasztalatokat az ember sokszor szívesen lecserélné, édes és hasznos tapasztalatokra. Ilyenkor derenghet fel bennünk, hogy a „régiek” tudása nem is volt akkora botorság, s, hogy nagyapáink szórakoztató mondására, nagyanyáink találó óvására jó volna emlékezni, hogy megelőzhessük a kellemetlen eseményeket, vagy legalábbis elvegye azok élét…

Az egyén szintjén tehát a hagyományok intelligens alkalmazása és továbbadása sok bosszúságtól óvhat meg minket és az utánunk jövőket.

Az emberiség szintjén ez a történelem, melynek legkevesebb haszna az, hogy tankönyvi lapokra kerül. Legtöbb hasznát pedig Cicero fogalmazta meg De Oratore című művében: „Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis…”, azaz „A történelem valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet éltetője, az élet tanítómestere, a régi korok hírnöke…”

A történelemre jellemző a ciklikusság, melyre az ókori civilizációk szinte egytől egyik nem győzték felhívni a figyelmet, s magunk is meggyőződhetünk róla, ha kicsit is foglalkozunk a múlt eseményeivel Például: milyen események szokták megelőzni a nagy háborúkat, mi szokott az indíték lenni, mekkora a pusztítás, s végül kik szoktak az egésszel jól járni… Az orvoslásban egy betegség létrejötte hasonló módon vizsgálandó, megnyilvánulása előtt már sokszor észlelhetőek a figyelmeztető jelek, tudni lehet, hogy „ebből baj lesz…”. A finom jelek észlelésében a Kínai Orvoslás (és a többi hagyományos orvoslás is) remekül eredményesen használható, az emberi szervezet szintjén a lázadás csírájában elfojtásával (’ni qi’), a társadalmi ellentétek megoldásával, a túlzott jóllét okozta tespedés és a következményesen kibontakozó feszültségek helyes mederbe terelésével, a forrásokról és utánpótlásról való előrelátó gondoskodással pedig megelőzi a pusztító eseményeket, polgárháborúkat, éhínségeket. Mindezt meg lehet csinálni néhány tűvel, moxával, helyes táplálkozással és életmóddal, esetleg orvossággal. Nem véletlen az sem, hogy az emberi szervezetet az Állammal hozták párhuzamba, pl. annak szervei az Állam miniszterei, s a legnemesebb szerv a Szív, mely maga a Császárral vonható párhuzamba.

A ciklikusságot szorosan összekapcsolták az asztrológiával is, s így a jövőre való rövid és igen hosszú távú következtetéseket is levonhatták a csillagok helyzeteiből, s azok számított mozgásaiból. Az akupunktúrában is érdemes figyelembe venni a napi, havi, évszaki, éves ciklusokat, valamint az egyén életútjának asztrológiai ciklusait, hiszen ezeket az apály-dagály áramlatokat meglovagolva eredményesebbek lehetünk. Pl. nem mindegy, hogy egy allergiát milyen időszakban kezelünk, mint ahogyan az sem, hogy télen, vagy nyáron, vagy esetleg egy influenza időszakban, időset, vagy fiatalt, menses előtt, alatt, vagy után, stb.

A történelem a múlt eseményeivel foglalkozik, de nem önmagáért, hanem hogy a jelenben segítségünkre lehessen egy eredményes és boldog jövő érdekében. Ezt megvalósítva tudunk csatornájává válni a hagyományoknak és az egyetemes bölcsességnek. Lényegében ezzel foglalkozik az akupunktúra is, ahol az energia csatornákban igyekszünk biztosítani a helyes áramlást. A bölcsesség, szeretet, élet, energia pedig rokon kifejezések, alapvető jellemzőik az áramlás és a kapcsolat.

A történelem tehát tanú, fény, éltető, tanítómester és hírnök. Érdemes foglalkozni vele, s add tovább…

Mire tanít a betegség? I. rész

Posted on by hardy.vajk

Avagy mit tegyünk, ha tehetetlenül sodródunk és a mélység felé zuhanunk – ráadásul még hőpajzsunk sincs?

Sok filozófia és vallás foglalkozik az emberi szabad akarattal. Ahelyett, hogy mi is firtatnánk azt a kérdést, hogy vajon létezik-e egyáltalán, inkább azzal a gyakorlatias problémával foglalkozzunk, hogy mit is kezdjünk a szabad akaratunkkal! Hajlamosak vagyunk csak úgy egyszerűen sodródni az élet áramlataival és kicsit sem vesszük kezünkbe a gyeplőt. Hiába a sok intő jelzés (pl. bölcsek intelmei és időt álló tanításai, mítoszok tanulságai, a tudomány mélyreható szépsége és rendezettsége, az élő Természet harmóniája, melyek megmutatják, hogyan is kellene működnünk, s mi történik, ha nem így teszünk), a testi és lelki tespedés az egyik legelterjedtebb kórság az emberiség történelmében. A hindu hagyományokban a világ három állapota közül az alul működést, hiányt, passzivitást jelentő Tamasz a ma emberének (és itt a „hétköznapi”, mókuskerékben őrlő, majd vágyainak mindenben engedő emberről beszélünk) legáltalánosabb jellemzője. A Kínai Orvoslás szerint sem lőhetünk nagyon mellé, ha a beteg állapotának hátterében mindig feltételezünk Qi hiányt is, függetlenül attól, hogy látszólag akár túlműködések jelentek meg tünetként. Egy másik banális, de nagy igazság, hogy amit nem emelünk, az magától csak süllyedni/zuhanni fog.

A fentebb vázolt „félalvó” állapotok törvényszerűen vezetnek betegségekhez, mint tetteink és hozzáállásunk közvetlen folyományai, és ugyanakkor, mint „intelmek” és „lehetőségek”, melyek megpróbálnak felrázni a céltalanul tengődő életünkből, hogy igaz és emberhez méltó életet élhessünk, aki aktívan használja is a szabad akaratát!

A betegség világosan rámutat arra, hogy hol hibáztunk, mit kell kijavítanunk, melyik sarokból kell kisepernünk porpamacsként megbújó rossz szokásainkat. Emlékezzünk arra a felszabadító élményre, amikor akárcsak egy gyomorrontásból, vagy lázas betegségből meggyógyulunk: ha csak egy kicsit is, de megkönnyebbülve és megtisztulva érezzük magunkat. A kérdés csak az, hogy meddig tarthat ez az állapot? Ugyanott folytatjuk szokásainkat, ahol a betegség előtt abba hagytuk? Tudunk-e változtatni életmódunkon? Hogyan is álljunk neki?

Akár már kialakult a betegség, akár csak azt érezzünk, hogy valami nincs rendben az életünkkel, netalán azt hiányosnak, céltalannak érezzük, az egyik jól bevált megközelítési mód életünk rendbetételére és a gyógyulásra, ha megkeressük Belső Központunkat. Ez a Központ az, aki mindig is szerettünk volna lenni, aki lelkünk mélyén csak az alkalomra vár, hogy színre léphessen. Ott van bennünk, folyamatosan hallatja hangját, de a hétköznapi gondolatok, szeszélyes érzelmeink és vágyaink dübörgő hangja miatt nem halljuk bölcs suttogását, csupán néha ismerjük fel cincogását „lelkiismeret” címén. Milyen is a lelkiismeret? Mindig tudja, hogy mi a helyes! Mindig szeretet vezérli a működését! Mindig az egységre és az ellentétek feloldására irányítja figyelmünket –és emiatt sohasem bonyolítja túl a dolgokat! Tudja, mi a kötelessége! És tudja, hogy nincs olyan fáradozás, mely hiába való lenne!

Ilyen Központtal mindannyian rendelkezünk! A hagyományok szerint ez a bennünk élő Isteni Szikra, melyet, ha életünk tengelyébe emelünk, akkor bárhogyan is pörögjön az élet körülöttünk, nyugodt, mozdulatlan szemlélődéssel és magabiztossággal fogjuk tudni, mit, mikor, hogyan kell tennünk.

Így, ha a viharos tengeren Szirén szörnyek kerülnek a látótávolságba, úgy kötözzük magunkat a hajó égbe törő árbócához, tengelyéhez, ahogyan azt Odüsszeusz is tette, vagy, ha az űrhajós történetek jobban kedvünkre vannak, csináljuk azt, amit az alábbi modern mítoszban is véghez visznek – kapcsolódjunk a tengelyhez és nyerjük vissza az uralmat a tehetetlenül sodródó, mélység felé zuhanó űrszekér felett…

Még egy tanács: minden olyan tevékenység erősíti kapcsolatunkat a Központtal, ahol a központosítás, vagy a testi egyensúly megtalálása a cél, például:
– meditációs technikák (pl. figyelem gyakorlat a Belső Központra, vagy akár csak egy mécses lángjára)
– harcművészetek (különösen az aikido és az íjászat)
– egyensúlyt fejlesztő testgyakorlatok (pl. mérlegállás, kézen állás)
– társastánc
– Föld elem erősítése Gy36 és L3 szúrásával

Analógia játék a jelenethez:
– zuhanó és veszettül pörgő űrhajó → hétköznapi életünk, hajtva a mókuskereket, képtelenek vagyunk lazítani
– Cooper (férfi pilóta) → cselekvő, Yang énünk, aki nemcsak felismeri a közelgő katasztrófát, de bátorsága tettekre is tudja sarkallni, a Yang funkcióit jól megtestesíti, a legutolsót a humorával (mozgat, véd, megtart, felemel, melegít)
– Amelia (női pilóta) → ha van Yang részünk, kell mellette lennie Yin-nek is!
– segítő robotok → automatikus mechanizmusként működő ösztöneink (ide értve fizikai testünket is), melyeket azonban instruálnunk kell, mivel magára hagyva saját magát védi („felesleges üzemanyagot pazarolnunk az üldözésre…”)

Egy század eleji orvos tanácsai a ma emberének

Posted on by hardy.vajk

Az 1900-as évek környékén az akadémikus orvoslás jócskán felszálló ágban volt. A ma alternatívnak/komplementernek aposztrofált gyógymódokat háttérbe szorítva, előtérbe került a tudomány materialista típusának orvoslása. A gyógyszeripar olyan termékeket kezdett el piacra dobni, melyek egy része a mai napig meghatározó, pl. ezen korszak terméke az Aszpirin (és mellesleg a kezdetben orvosságként próbálgatott heroin is). Az altatás és fertőtlenítési eljárásoknak köszönhetően lehetőséget kapott a sebészet új műtéti eljárások kidolgozására, s kinőhette magát a katonaorvoslás megrázó világából. Virágzott a polgári élet és a városi életmód kezdett élesen elhatárolódni a vidéktől. A fogyasztói társadalom a korábbi szárnypróbálgatásait követően elkezdett teret hódítani magának. A gazdasági növekedési modell és a látszólagos jólét déli bábjára már akkor is voltak, akik felhívták a figyelmet.

Eme békebeli időkben Dr. Bucsányi Gyula „Természetes élet- és gyógymód” c. könyvében éles kritikát fogalmaz meg világi társadalmával szemben. Egy olyan képet tár elénk, ahol a városlakó a mindennapi mókuskerék után kocsmákban, füstös kávéházakban, vagy szalonokban mulatja leginkább az idejét, „szájukban cigaretta… előttük valami mérges kotyvalék…”, „sápadt, szürke arcukon ott látszik ezer bajnak, nyavalyának a visszfénye…”, „a 30 éves ember rendszerint már röstelli a testedzést…”, „fáj nekik a hideg víz és a levegő…”, „se munkaerejük, se életkedvük…”. Talán úgy gondolhatjuk, hogy meghaladtuk már ezt a kort. Ám leginkább csak lecseréltük kifejezéseinket, s manapság a fesztivál, e-cigi, energiaital, finomított étel, gyorsétterem, romkocsma, menedzser életmód, stb. kifejezéseket használjuk. A baj nem akkor van, ha olykor jólesően megeszünk egy hamburgert, a baj akkor kezdődik, amikor rossz szokásokat felvéve életmóddá válik személyiségünk erőforrásainak módszeres kizsákmányolása.

Igazán mellbevágó és elgondolkodtató, hogy 120 évvel ezelőtt ugyanolyan konkrét problémákkal küzdött a „modern” emberiség, mint manapság. Vajon kell-e még 120 év, hogy felfedezzük a gyógyírt civilizációs ártalmainkra? Vajon mi lehet a titkos megoldás az elhízáshoz kapcsolható cukorbetegségre, vagy a nikotin függőségre, esetleg az alkoholizmusra? Vajon jövőre is stresszes lesz a munkám? Vajon nem született ezekre a kérdésekre válasz már egy évszázaddal (vagy esetleg évezredekkel) korábban is? Egy biztos, akár összecsapnak a fejünk felett az élet hullámai, akár lágyan ringat a csónak, akár egy helyben veszteglünk a szélcsendben, a hajó kormányosai mi vagyunk! Miénk a döntés, hogy mit kezdünk az életünkkel és mit kezdünk a lehetőségeinkkel!

Következzen alább néhány kiragadott 120 éves jó tanács Dr. Bucsányi Gyula tollából (helyenként nem szó szerint idézve)!

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak egészségesen élni!”

„A túltápláltság az emésztés legyengüléséhez és a salak lerakódásához vezet!”
Emésztési problémás betegből rengeteg van (pl. reflux, hasi fájdalmak, székrekedés, krónikus hasmenés, rossz szájszag, bélgyulladás, stb.), s legtöbbjüknek elegendő lenne (legalábbis kezdetben) csupán helyesen, mértékkel is megválogatni az étrendjüket. Az elhízás okozta salak lerakódásba bőven belefér a köszvény, az érelmeszesedés, az ízületi meszesedések. Másrészről a fentebbi állapot a kínai orvoslásban a Lép Qi hiánynak felel meg, mely további salak, azaz nedvesség/nyálka képződéshez vezethet, s boríthatja az egész egészséget.

 „A húsevést minimalizáljuk! Csak akkor együnk napi egynél több alkalommal húst, ha fizikai munkát végzünk” – a tojás, sajt (ha szagtalan), folyami/tengeri halak fogyasztásával nincs gondja, valamint a tej rendszeres fogyasztását is javasolja (melegítve!), ám azt ő is kihangsúlyozza, hogy tejnek csakis az nevezhető, amelyet a szabadon tartott tehéntől fejnek le, s nincs alávetve különösebb tartósító eljárásoknak.

„A tejet apró kortyokban enni kell, nem pedig inni!”– ugyanígy a levest is!

„A méz erősíti a satnya szervezetet, benne ezernyi virág gyógyereje lakozik.”

„A gyümölcsöt étkezések előtt, vagy étkezések között fogyasszunk, semmiképpen sem a végén.” – mivel ez utóbbi esetben inkább rohadni fog az emésztőrendszerben, semmint rendesen emésztődni.

„A legjobb, ha idényében esszük a gyümölcsöt!”

„Az édes gyümölcsök a természet cukrászsüteményei!”

„Lehetőleg testhőmérsékletű ételt együnk! A legjobb a szabad ég alatt, de legalábbis nyitott ablaknál étkezni!”

„Hosszasan rágjunk, minden ízt kiélvezve!”

„Nem abból élünk, amit megeszünk, hanem amit meg is emésztünk!”

„Még az egészséges embernek is áldásos, ha olykor egy napot koplal és csak folyadékot fogyaszt!”

„A természetjárás kúra, erősítő, testszépítő és élethosszabbító!”

„Betegszobában célszerű 3 óránként szellőztetni!”

„A legideálisabb torna az, amelyik a friss levegőn folyik le!”

„Tartózkodjunk minél kevesebbet zárt helyen!”

„Kezeinket minél többször kell naponta mosni, étkezés előtt feltétlenül!”

„Naponta kétszer mosakodjunk! Reggel egy lavór hűvös vízben mossuk meg arcunkat, nyakunkat, kezünket és hajlatainkat, majd dörzsöljük szárazra magunkat. Este pedig mosakodjunk le tetőtől talpig alaposan.”

„A napsugár az egészséges embernek áldás, a betegnek pedig kiváló gyógyszer” – az északi féltekén az emberek D-vitamin szintje ugyan elégséges ahhoz, hogy ne legyünk angol-kórosak, de az egészséges működéseinkhez többnyire kórosan alacsony!

„Alváshoz: hideg fej, forró láb! Aludjunk könnyű ingben, friss levegőn!”

„Az egészséges élethez szükséges: nemes életcél, meleg családi légkör, igaz barátságok, mély vallásosság, valamint helyes táplálkozás és mozgás.”

A láz – barát, vagy ellenség?

Posted on by hardy.vajk

Az emberi szervezet pontos, precíz tervezés eredménye. Akár evolucionistaként abban hiszünk, hogy az emlősök törzsfejlődése révén több száz millió év alatt jutottunk el idáig, akár a Teremtést érezzük szívünkhöz közelebb – mely során Isten saját képmására formált minket – a lényeg, hogy fizikai testünk életfolyamatai olyan nagyszerű szövedéket alkotnak, melynek mintázata ma is csak alig ismert a tudomány számára, noha a mai orvostudomány könyvtára igen terjedelmesnek mondható. Az egészséges életfolyamatok mellett betegség esetén színre lépnek a kórélettani folyamatok, melyek működése szintén kiváló tervezést sejtetnek. A Belső Orvos többnyire tudja a dolgát, s ennek egyik megnyilvánulása a láz. Előfordulhat, hogy a káros behatás olyan mértékű, vagy annyira eltalálta az egyéni alkat gyenge pontját, hogy külső segítséget igényel a gyógyulás. A Belső Orvos megsegítésére többféle módszer létezik, drasztikus, vagy támogató, mindnek megvan a maga létjogosultsága. Az alábbi rövid videó segíthet eligazodni, hogy a hétköznapokban mikor is nyúljunk a hagyományos lázcsillapítókért!

Mi köze a meridiánoknak Platón barlanghasonlatához?

Posted on by hardy.vajk

A meridiánok lefutása a klasszikus kínai leírások alapján jól ismert, a 12 fő csatornához 12 bőrterület, izomcsoport, valamint „alcsatorna” rendszerek is tartoznak. Ezek a klasszikusok azt állítják, hogy a főcsatornák (és persze az itt most nem említett 8 különleges csatorna) mentén szerveződik a szervezet struktúrája. Mégis, ha megnézzük izmaink, inaink, ütőereink, visszereink és idegeink elhelyezkedését, akkor észleljük, hogy ezek lefutása csak köszönőviszonyban van az energiacsatornáinkkal. Vajon miért nem tükröződik pontosan a meridiánok lefutása az anatómiai képletekkel? A megoldás arra a kérdésre is választ ad, hogy miért nem tudjuk boncteremben megmutatni a „titokzatos” energiacsatornákat.

Vegyük Platón híres barlanghasonlatát a következőkben összefoglalva röviden: leláncolva ülünk egy sötét barlangban, fejünket sem tudjuk mozdítani. Csupán az előttünk lévő barlangfalat bámulhatjuk, mögöttünk tűz lobog. Az „illúzió urai” különféle tárgyakat hordoznak a tűz előtt, így azok árnyait láthatjuk mozogni az előttünk lévő barlangfalon. Az egész hasonló egy vetítőteremhez. Hétköznapi életünket többnyire így töltjük: leláncolva. Amit a világból észlelünk – noha valóságosnak tűnnek – árnyékai csupán az igazságnak. Sőt, ha már igazságról van szó, akkor Platón arról is mesél, hogy ha valakinek sikerül megtörnie béklyóit, észrevesz egy, a barlangi tűznél minőségileg tisztább derengést is, mely a barlangból való kiútat mutatja. Kijutva a felszínre megpillanthatjuk a Napot, melynek fénye először elvakítja az attól elszokott szemet… És ha mindezt elmeséled a többieknek odalent (hogy az árnyakon kívül is van élet ám), minimum flúgosnak fognak nézni, hiszen még elképzelni is nehéz azt. De talán sikerül elültetni a bogarat mások fülében is…

A fontos etikai és életmódbeli mondanivalója mellett ez a mítosz megadja a választ a fentebbi kérdésre is! A meridiánok ugyan pontos rendezői a fizikai testnek, de a fizikai test csupán „árnyéka” a konkrét energetikai csatornáinknak, így a megfeleltetés nem lehet pontos! A barlang hasonlat alapján egy pöttyös labda árnyéka csupán egy fekete kör lesz, s így van ez valahogy a meridián rendszer (és az azokon elhelyezkedő akupunktúrás pontok) tükröződésénél is!

Ilyen „kvázi” megfeleltetés lehet pl.:

  • Szív csatorna – a. ulnaris, m. flector carpi ulnaris
  • Tüdő csatorna – a. radialis, m. flector carpi radialis
  • Szívburok csarona – n. medianus
  • Gyomor csatorna – a. tibialis anterior
  • Lép csatorna – v. saphena magna
  • Húgyhólyag csatorna – v. saphena parva, m. erector spinae
  • Vese csatorna – a. tibialis posterior
  • Kormányzó csatorna – mellkasi és hasi aorta
  • Befogadó csatorna – v. cava inferior és superior
Az alkar hajlító oldalán található Yin csatornák
Az alkar hajlító oldalán található artériás rendszer

További fontos tanulság, hogy a meridiánokban (a barlang hasonlatban a tárgyak) sem maguktól kering a Qi, az energetikai rendszernél is finomabb Lélekről (a barlang hasonlatban a Tűz) és az Isteni szikráról (a barlang hasonlatban a Nap) sem szabad megfeledkezni!

Mi a Qi?

Posted on by hardy.vajk

A keleti szimbolikus gondolkodásra jellemzően a Qi (mely nemcsak egy konkrét dolog, vagy elvont fogalom, hanem egy szimbólum is) egyszerre több dolgot is jelent. Ezek ismerete segíthet elkerülni a vele kapcsolatos fogalmi zavarokat, s a különböző orvosi, vagy akár harcművészeti iskolák tanításai közötti látszólagos ellentétek is megbékélhetnek egymással.

Ráadásul egy szent szimbólumról van szó, mely a „3 Kincs” egyike, a róla való elmélkedés, elmélyülés mindenképpen hasznunkra válik!

A Qi képírása:

A szimbólum alsó, 8 ágú csillaghoz is hasonlító részének jelentése ’rizs’, mely az anyaggal való kapcsolatára, továbbá széles körű tápláló funkciójára utal. A 8 égtáj megjelenése szintén az anyagi világgal kapcsolatos. (YIN)

A szimbólum felső részét kitevő 3 vonás levegőt, párát, gőzt jelent, mely a kézzel fogható rizsből távozó illékony, finomabb szubsztanciára utal. Az anyagi részével (rizs) szoros kapcsolatban van, ugyanakkor el is választható tőle. (YANG)

Ha profánok akarunk lenni, akkor a Qi szimbóluma egy tál gőzölgő főtt rizs, mellyel jól lehet lakni. Ha kicsit elvonatkoztatunk, akkor a YIN és YANG kettőssége is megjelenik az ideogrammban, melyek egyrészt a Qi finom dinamikáját is meghatározzák (hasonló, mint amikor két mágneses pólus között lebeg egy fémszál, vagy a diabolo ügyességi játék), illetve utalnak a Qi megjelenési formáinak állapotaira is (a szilárd anyag és az illékony éter ugyanúgy Qi, sűrűségükben azonban különböznek). Harmadrészt pedig utal az anyaginál finomabb, érzékelhető, de nem látható világra.

A régebbi (i.e. IV-III. sz. előtt) írásjelek csak a Yang részt tartalmazták:

A Qi néhány jelentése:

– Levegő: jelenti a levegőt, mely körbe vesz minket, vagy belélegzünk, továbbá jelenti a levegő áramlataiban rejlő mozgási erőt is. A Szél tele van Qi-vel.

– Lélegzet: a Levegő éltető aspektusát is jelenti, nagyon leszűkítve magát az oxigént is, de több is annál, hiszen a leheletben nemcsak az oxigén fontos tényező, hanem a pára, illetve egyéb finomabb szubsztanciák is, melyek “élővé” teszik azt. Ezért pl. egy megfelelő dobási technikához megfelelő légző ritmus is társul. Másrészről: ahogyan a Szív a Vért kormányozza, hasonló módon a Tüdő a Qi-t kormányozza.

– Kozmikus Lehelet: jelenti a kozmikus Életet is, mely leginkább Thalész Víz Őseleméhez hasonló, ahol a Világ, mint élő organizmus a Víz elemből lett származtatva. Ezáltal fontos tudni, hogy nemcsak, hogy minden Qi, de minden élő is (a maga módján), s mivel minden egy azonos valamiből származik, így magunk is szerves részei vagyunk ennek a világnak, s nem kevés közünk is van egymáshoz (Élő Kozmosz).

– Életenergia: végső soron minden energiánk forrása a Nap. Ennek különböző megnyilvánulásai mind-mind Qi, de szorosabb értelemben ezek közül a Pránát szokták a Qi-nek megfeleltetni.   

 – A Zsigerek kisugárzása, megjelenése, ösztönzése: jelenti életfolyamataink megnyilvánulásait, pl. izommozgás, testhőmérséklet, hang, látás, vérkeringés, légvétel, szívdobbanás, idegi elektromos jelenségek, stb.

– Funkció: jelenti az élettani folyamatokat közvetlenül irányító funkciókat, melyek a konkrét élettani megnyilvánulásoknál finomabb szabályozók (pl. keringés, emésztés, megtartás, táplálás, stb.)

– Szubsztancia: jelenti mindazt, ami nem a kézzelfogható anyagi világhoz tartozik, hanem egy kifinomultabb, sokszor rejtett, leginkább csak működésében tetten érhető világhoz. Ide értjük tehát az energetikai világ mellett az érzelmeket, gondolatokat is. Az ezeknél is tisztább Ideák világa nem tartozik ide, mivel ott már nem a kettősség elve uralkodik!

A fentebbiek alapján a Qi talán legfontosabb tulajdonsága a Yang és Yin (vagy, ahogy Ueshiba Morihei utalt rá sokszor: Tűz és Víz) által meghatározott áramlás. Ha azt szeretnénk, hogy harcművészeti technikáink eredményesek, mozdulataink elegánsak, kezeléseink sikeresek legyenek, úgy mindenképpen ügyelnünk kell arra, hogy a Qi áramoljon!

A diabolo játék is a Yin és Yang (a két kezünk) által mozgatott Qiről szól

És az elvetemült változat, ahol Li Papa megmutatja… 🙂

A magyar népi orvoslás és az akupunktúra I.

Posted on by hardy.vajk

“A mulandó szót a gyakorlat alkímiai hőjében Valósággá kell hevíteni” – Szepes Mária

Fontos, hogy az elmélet és a gyakorlat kéz a kézben járjon. Különösen fontos ez az orvoslás területén. Az elmélet szemszögéből (dedukció): az elmélet a Természet törvényeit mutathatja be közvetlenül, melyet a gyakorlat alátámaszt. A gyakorlat szemszögéből (indukció): a tapasztalati tényekből, mint egy kirakós darabjai, juthatunk el a teljes képhez, s így a Természeti törvényekhez. Ha a két fél egymást erősíti (YIN), úgy egyre pontosabb elméletre és egyre hatékonyabb gyakorlatra teszünk szert. Ha a két fél egymástól eltérőt mutat (YANG), úgy ott valamit mindenképpen újra kell értékelni.

A magyar népi orvoslás inkább gyakorlat orientált, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne a hátterében elméleti tudás. Az egyes tájegységek hagyományai, mint egy kirakós darabjai állnak össze egésszé, illetve mutatnak rá egy olyan hagyományra, ami egy ősi, elveszett orvosi rendszert sejtet a háttérben. Dr. Oláh Andor „Újhold, új király” c. munkájában rámutat, hogy a mai népi orvoslásunk réteges szerkezetű. Legfiatalabb rétege kb. a XVI-XVII. századi európia orvoslásnak megfelelő szomatikus dogmákat tartalmazza (pl. kihűlés, megerőltetés, miazma ). Egy régebbi rétege a hippocratesi humoralis orvoslás elemeit tartalmazza (pl. vértisztítás, izzasztókúrák, piszkos folyadékok („sárvíz”) eltávolítása, stb.). A legbelső, legősibb réteg pedig leginkább a sámánisztikus hagyományokban érhető tetten (pl. betegséget okozó démoni erők („szépasszony megfújta”, „boszorkányszél”), szél, mint a kozmikus rendet fenntartó erő, garabonciások, ráolvasás stb).

Az akupunktúra (és persze értem ezalatt a Kínai Orvoslás egészét) terjedelmes tudással rendelkezik, ugyanakkor a páciens már sokszor a kezelés után (sőt, sokszor közben is…) érez pozitív/negatív változást a tüneteiben („valami megmozdult”), ami azonnali visszajelzés számomra az elméletem helyességét illetően. Így az akupunktúra az elmélet és a gyakorlat helyes arányát mutatja, köszönhetően az évezredes hagyományok többé-kevésbé folytonosságának. Ugyanakkor már a SuWen és LingShu könyveket szerkesztő (ezek a művek „akupunktúrás bibliának” számítanak) Sárga Császár is arról ír i.e. III-II. században (vagy akár még sokkal korábban…), hogy a kor orvosai kezdik elfelejteni az igaz orvoslást, s kénytelen emiatt írásba foglalni azt, nehogy elvesszen az utókor számára. Noha számos kommentár született ezen művekhez, szimbolikus nyelvezete miatt mai napig alig értjük, mit is akart mondani nekünk Huang-Di, a legendák homályába vesző Sárga Császár. Ennek ellenére, amit mégiscsak ki tudunk belőle olvasni, kellőképpen hatásosnak bizonyult. Felmerülhet a kérdés, hogy mire lenne képes egy orvos, ha az egész művet értené és alkalmazni is tudná. Emiatt mondhatjuk, hogy az akupunktúra Út (Tao, Dao, Do), mégpedig igen hosszú Út.

Összefoglalva: a Magyar Népi Orvoslás leginkább ahhoz a hajdanvolt tündöklő palotához hasonlítható, melynek köveit valamelyik sötét korban széthordták a szélrózsa minden irányába, kincseit pedig a föld rejtette magába. Minél mélyebbre ás az ember, annál több kincset lel, de ezek inkább praktikumok, melyek helyes használatához – az elveszett orvosi rendszer hiányában – kellő ráérzés igényeltetik. Az akupunktúra pedig egy tökéletesen megalkotott palotához hasonlítható, ahol az orrunk előtt lévő és csodákat rejtő 100 szobából csupán öthöz van kulcsunk, a többi 95 elveszettet meg kell keresni.

Magyar Népi orvoslás Hagyományos Kínai Orvoslás
Induktív Deduktív
Elveszett elmélet, meglévő „gyakorlati morzsák”
(praktikák, tanácsok) 		Meglévő elmélet, elveszett alkalmazási kulcsok

Lássuk, hogy a hajdani pompás palota néhány fellelt téglája hogyan illeszthető be a kínai titkos pagodába!
(folytatás köv.)

Az akupunktúra szerepe életünkben

Posted on by hardy.vajk

Ha megállunk egy pillanatra és körbenézünk a világban, környezetünkben, végigtekintünk napi teendőinken, megpróbálunk csendben gondolatainkba mélyedni, akkor sokunknak hasonló érzése támadhat, éspedig, hogy világunk egy felgyorsult ritmust követ. Legtöbbünk vagy az árral úszva élvezi a sebességet, felszínes örömökben igyekezve túlélni a mindennapokat, vagy elszenvedi ezt a hajszolt ütemet. Nehéz megfogni, hogyan alakult ki ez a jelenség. Talán az iparosodás kora adott ennek lendületet, köze lehet a globális információcserék mérhetetlen áradatához, a termelés és fogyasztás gerjesztette szüntelen mókuskerékhez, a világítási technológiák által kiterjesztett nappalokhoz, vagy egyéb tényezőkhöz. Az élet nonstop zajlik. Minden nap rengeteg behatás ér minket reklámok, telefonok, filmek, rádió, munkahelyi elvárások, vagy csak éppen a tömegközlekedés révén, s csak kapkodjuk a fejünket, próbálva úrrá lenni a katyvaszon, hogy egy kicsit igazán „élhessünk” is aznap, igazi értelmet és igazi értéket adva a hétköznapoknak. Sajnos a fentebbi tényezők miatt, hacsak nem figyelünk oda tudatosan, könnyen érezhetjük azt, hogy valami nem teljes az életünkben. Enyhébb esetekben azt mondjuk, hogy stresszes az életünk, „zizik” vagyunk. Előrehaladottabb esetekben nincsen időnk magunkra és a helytelen életmód különféle pszichés, energetikai, majd fizikai bajokhoz vezethet. Jó lenne találni egy olyan ritmust, amely visszavezet ahhoz az „aktív boldogság” érzéshez, melyet jó esetben gyermekkorunkban már átéltük. Ezt a természetes ütemet magunkban kell keresni. Ott van mélyen bennünk, próbál érvényre jutni, de halk, lágy ritmusát könnyen elnyomhatja a mindennapok dübörgése.

A Szív lelkének szimbóluma: a Főnix (Feng Huang)

A hagyományos kínai orvoslás úgy tartja, hogy az ember központja a Szív. A Szív, melynek lüktetése a legutolsó porcikánkig eljut, fizikai és lelki értelemben egyaránt. Ő a Császár, aki szeretetteljesen közvetíti az ideális Égi világot az emberek felé, hogy az Állam minden egyes tagja megkapja azt a táplálékot és kihívást, mely fejlődéséhez szükséges. Fizikai szinten ez azt jelenti, hogy a Szív által keringtetett Vér minden egyes sejtünket táplálja, melegíti, hogy az a rá szabott feladatát maradéktalanul teljesíthesse. Lelki szinten pedig azt jelenti, hogy érzéseink és gondolataink mögött ott van az a valami, az a mozgatórugó, melyből inspirációinkat, lelki erőnket merítjük, s amely mindig a Természettel összhangban a helyes útra igyekszik terelni. Számos hasonló kapcsolatról tanítanak a kínai orvoslással foglalkozó Klasszikusok, sőt a betegségeket egyes részeink között elromlott kapcsolat, azaz elakadt keringés rovására írják. A keringésbe a vér, a testnedvek, a nyirok, életfunkcióink, energiáink, sőt gondolataink és érzelmeink áramlatait is beleértjük. Az akupunktúra során a keringést az akupunktúrás pontok segítségével igyekszünk helyreállítani, azok vékony tűvel való szúrásával, melegítésével, köpölyözésével, vagy egyéb módon való stimulálásával segíthetünk helyes mederbe terelni az áramlatokat, feloldani a blokkokat, újra összekötni azt, ami elveszett. A hatás pedig egyaránt jelentkezhet fizikai szinten (pl. elmúlik a fájdalom, begyógyul egy krónikus seb), energetikai szinten (pl. újra kipihenten ébredünk, elmúlik a fázósság), lelki szinten (pl. hosszas töprengés után végre tudunk dönteni) és szellemi szinten (pl. új inspirációt nyerünk életünkhöz). Néhány beszúrt tű nem fogja helyettünk megoldani az életünket, de előmozdíthatja az ehhez szükséges folyamatokat. Térképet adhat a kezünkbe, hogy megleljük a kiutat a labirintusból, egészségesek és boldogok lehessünk.